Hírek kategória bejegyzései

,,Remélem, hogy a daloknak köszönhetően sokat adhatok majd az embereknek!”

Nagyinterjú Katona Petrával 


Az életben akadnak olyan pillanatok, melyekről csak évek múltán tudhatjuk majd igazán, hogy micsoda jelentőségük is volt. A Dal 2021 top 40-es versenyzője, a csengeri Katona Petra fontos mérföldkőhöz érkezett. Egyetlen év alatt nagyot fordult vele a világ. Hogy mi mindent hozott számára a mögöttünk hagyott időszak és mit tartogathat a jövő, arról ő maga mesélt nekünk.

  • Mondhatnám, hogy rögtön csapjunk a közepébe és beszéljünk A Dal 2021-ről, de a csengeriek jól tudják, hogy közös történeted az énekléssel, a zenével nem most kezdődött. Minek, illetve kinek köszönhető az, hogy elindultál azon az úton, melynek most egy igen jelentős állomásához érkeztél? 

 

  • Óvodás voltam, amikor először ,,felfedezték”, hogy tehetséges vagyok. Rékáról, a nővéremről korábban ez már szintén kiderült, úgyhogy a szüleimnek nem volt annyira nehéz dolguk velem.  Ő ,,kitaposta” előttem az utat. Ha őszinte akarok lenni, mióta az eszemet tudom, mi ilyen kis ,,énekes lányok” vagyunk. Beszélhetek többes számban, hiszen a nővérem is az volt és a húgom is nagyon gyakran lépett fel csengeri eseményeken. Egyébként az általános iskolai szereplések kapcsán megjegyezném, hogy Jeles tanár néni (Jeles Antalné Éva néni) volt az énektanárunk, akit nagyon szerettünk. Ő sokat foglalkozott velünk, mindig bátorított minket. A nővérem 14 évesen felköltözött Budapestre, mert egy énekiskolába szeretett volna járni. Bár a szüleim számára ez egyáltalán nem volt könnyű döntés, de elengedték, hogy az álmainak élhessen. Nekem pedig ő volt a példaképem, mindig is olyan szerettem volna lenni, mint ő. Rengeteget tanultam tőle… Tulajdonképpen Réka tanított meg nekem számtalan dolgot, ami az éneklést illeti. Akkoriban én 9 éves voltam, ő körülbelül két hetente járt haza és mindig ott ugrándoztam (ill. ugrándoztunk a húgommal, Fannival) körülötte, hogy mutasson valami újat. Nem csak éneket, hanem táncot is, mert az ének mellett táncot is tanult. Mi is szerettünk volna Budapestre költözni általános iskola után, mondván, hogy valami hasonlót végezzünk, mint Réka. Viszont a szüleink nem akartak ilyen messzire elengedni minket, hiszen így is volt egy lányuk, aki elég hamar ,,kirepült a családi fészekből”. Hozzáteszem, teljesen megértem a szüleimet. Elengedni a 14 éves gyereküket ennyire messzire, nagyon nehéz lehetett nekik. Tehát mi végül maradtunk Csengerben, és az Ady Endre Gimnáziumba jártunk.

 

  • Attól függetlenül, hogy végül nem a budapesti énekiskolában folytattad tovább a tanulmányaidat, ugyanúgy az életed része maradt az éneklés? 

 

  • Gimnáziumi éveim alatt is sokat szerepeltünk például karácsonyi rendezvényeken, vagy október 23-án, de mégis azt kell mondanom, hogy a gimis éveim alatt kerültem a legtávolabb az énekléstől. Nem is tudom miért… Talán, mert akkortájt a nővérem befejezte az ének sulit és főiskolára ment, s ezzel együtt eltávolodott az énekesi pályától. Úgy döntött, hogy felhagy az énekléssel. Bár a zene – imádott hobbiként – ma is az életében van, de más irányba indult el és rendezvényszervező lett.

 

  • Volt benned emiatt szomorúság, vagy egyfajta hiányérzet? 

 

  • Nem bánom, hogy így alakult! Érettségi után én is főiskolára mentem, s a Budapesti Gazdasági Egyetemen szereztem diplomát emberi erőforrások szakon. Évekig dolgoztam a szakmámban. Jó érzés tudni, hogy mindig van B opció és 2020 megtanított arra, hogy nem hátrány, ha az ember esetleg több lábon áll. Ha most visszatekintek arra az időszakra, úgy gondolom, hogy Réka döntése nagy hatással volt rám. Mivel ő volt a példaképem azt hittem, hogyha ,,neki nem sikerült”, akkor nekem miért sikerülne? Ma már látom, hogy nem arról volt szó, hogy nem sikerült neki az énekesi pálya, egyszerűen csak mást választott, illetve tudom, hogy az sem tántoríthat el senkit az álmainak megvalósításától, ha másnak esetleg nem jött össze…

 

  • Ha már a több lábon állást említetted… Mielőtt végképp az éneklés felé fordultál, többféle területen is kipróbáltad magad. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra? 

 

  • Igen, így volt. Több helyen is dolgoztam, de az éneklést azért sohasem engedtem el.  2016-ban a suli mellett gyakornokként kezdtem el dolgozni egy irodában HR-esként, majd miután megszereztem a diplomámat, átvettek főállásba. Elég hamar kiderült számomra, hogy – bár közgazdász vagyok és elég sok irányba kacsingathatnék ezen belül, de HR-re szakosodtam- a HR nem az én világom.

 

  • A HR nem a te világod…de mi a helyzet a meteorológiával? 

 

  • Valóban, a gimnázium után a Debreceni Egyetemen kezdtem, de végül egy év után otthagytam, mert rájöttem arra, hogy nagyon nem akarok meteorológus lenni.  Mi tagadás, elég hullám-völgyes az életpályám. (Nevet.) Viszont minden apró kis ,,hiba” nagy hatással volt rám. Tehát egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. Szerintem 18-19 évesen nagyon nehéz eldönteni, hogy ,,mik akarunk lenni”, bár van néhány olyan ismerősöm, akinek sikerült. Úgy tűnik, hogy én későn érő típus vagyok…

 

  • Kanyarodjunk vissza a ,,civil” munkáidhoz. Rájöttél, hogy meteorológus és HR-es sem szeretnél lenni. Merre indultál tovább? 

 

  • Egy ügyvédi irodában dolgoztam, majd egy multinacionális nagyvállalatnál (ez volt az utolsó ,,civil” munkám), ahol team coordinator voltam. Nagyon sokat fejlődtem ebben az időszakban, mert egy egész csapatot fogtam össze. Fel kellett tornáznom az angolomat is, hiszen egy nemzetközi csapatban a kommunikáció fontos alappillére volt a hétköznapi munkámnak. Emellett úgy gondolom, hogy a problémamegoldó készségeim is sokat fejlődtek ebben az időszakban. Ám mikor ott voltam, mindig azt éreztem, hogy másra vagyok hivatott, hogy az alkotásban tudnék igazán kibontakozni és megvalósítani önmagam. Az iroda mellett egyébként volt egy állandó zenés ,,mellékállásom” egy skybarban itt, Budapesten. Minden héten három fellépésem volt esténként, amit nagyon-nagyon élveztem, de munka mellett fárasztó volt (az irodából rohantam a skybarba, ahol kb. este 10-ig zenéltünk, ezért a nap végére hulla voltam), így egyre inkább körvonalazódott bennem, hogy előbb-utóbb választanom kell az irodai állásom és az álmom között… Persze az éneklés mondhatni mindig ott volt az életemben, még ha csak mellékvágányon is… Főiskola mellett is énekeltem, pl. 2016-ban kért fel az egykori ByTheWay nevű együttes – akiket már korábbról, az X-Faktorból ismertem -, hogy vokálozzak nekik A Dalban. Aztán volt olyan koncertjük is, ahol szintén a háttérből segítettem a csapatot. 2016 után pedig egyre több ilyen jellegű felkérés jött. Így jutottam ki 2019-ben az Eurovízióra is, ahol Pápai Joci csapatának tagjaként vokálozhattam a dalversenyen Tel-Avivban.
  • Arra, hogy miként döntöttél végül az énekesi pálya és az önmegvalósítás mellett még visszatérünk, csakúgy mint az Eurovízióra, de ha már szóba került az X-Faktor, akkor erről is mesélj egy kicsit kérlek, hiszen nem A Dal lesz az első nagyszabású zenei műsor, amelynek keretében hallhatnak és láthatnak téged a csengeriek. 

 

  • 2012-ben szerepeltünk a műsorban. Akkoriban kezdtem el a Debreceni Egyetemet, de mint tudjuk, nem lett belőlem meteorológus. (Nevet.) A húgom Fanni nevezett be minket és a Mentorházig jutottunk. Szuper embereket ismertünk meg ott a testvéreimmel, sokan közülük ma is az életem részei szakmailag, vagy emberileg. Pl. Feng Ya Ou  (egykori ByTheWay) az egyik legjobb barátom! Bár jelenleg nem dolgozunk együtt, de sok közös fellépésen vagyunk túl, illetve ha csak tudunk, segítünk egymásnak! A Dal Akusztikban például a barátnőjével, Békefi Vikivel nekem vokáloztak a Viszlát Múlt áthangszerelt változatában, amiért nagyon hálás vagyok nekik. De pl. Vavra Bence csapatában is többször közreműködtem A Dalban. 

 

  • Úgy tűnik, mindennek oka van, hiszen egy ilyen felkérésnek tettél eleget akkor is, mikor megtalált a lehetőség, hogy Pápai Joci csapatának tagjaként részt vehess az Eurovízió 2019-es döntőjén Tel-Avivban. 

 

  • A 2019-es mezőnyben Bence mögött énekeltem, amikor Pápai Joci és Bence csapata egy öltözőbe került a műsorban. Jocit itt ismertem meg és emberileg hamar egy hullámhosszra kerültünk. Joci egy nagyon vicces, jó fej, földön járó ember és abszolút magát adja, ami szerintem nagyon szimpatikus az embereknek. A Dal 2019-ben ugyan nem én vokáloztam neki, de nem sokkal utána, hogy kiderült, ő képviseli hazánkat a dalversenyen, megkeresett és felkért, hogy erősítsem a csapatát az Eurovízión. Nagyon örültem és persze szívesen vállaltam a feladatot.

 

  • Milyen volt Izraelben? Milyen volt az Eurovízió döntőjét testközelből látni, sőt annak részesének lenni? 

 

  • Az izraeli túra nagyon-nagyon jó volt. Rengeteg szakmai tapasztalattal és élménnyel gazdagodtam. A házigazdák sok-sok programot szerveztek nekünk. Sor került pl. egy első (és egyelőre utolsó) alkalommal megrendezett magyar estre, de volt ,,narancs szőnyeges” felvonulás, ami olyan volt, mintha valami filmfesztiválon lennénk, valamint ellátogathattunk Jeruzsálembe is. A próbák, a felvételek az arénában szintén szenzációsak voltak. Soha életemben nem dolgoztam ennyire profi körülmények között. Minden apró folyamatra megvan az emberük, a legújabb technikájuk, tehát nagy élmény volt számomra egy ilyen kaliberű eseményen részt venni. A hangulat pedig mindig jó volt. Persze Ya Ou-val (aki szintén a csapat tagja volt) már nagyon régről ismerjük egymást és nagyon jó barátok vagyunk, de a többiek is szuper emberek. Mindig, mindenhol jól éreztük magunkat. 

 

  • Ezután, a kis kitérő után térjünk vissza arra, hogy miért döntöttél úgy, hogy feladod az addigi életedet és belevágsz egy nagy kalandba, amiben a zene játssza majd a főszerepet? 

 

  • Az ötlet, hogy szívesen ,,behajóznám a világot” már elég rég megszületett bennem. Komolyabban viszont akkor gondolkodtam el a hajózáson, amikor megismerkedtem a párommal – és egyben alkotótársammal -, Kovács Danival. Együtt álmodoztunk arról, hogy milyen jó lenne elmenni egyszer egy egzotikus helyre, ahol nem csak felfedezhetjük a világot, de még szakmailag is fejlődhetünk, ráadásul közben még pénzt is kereshetünk. 2019 nyarán készítettünk egy videót, amelyben sok-sok dalt – a poptól az örökzöld slágerekig – dolgoztunk fel akusztikusan. A videóban Dani gitározik, zongorázik, vokálozik, én pedig énekelek. Ezt a videót elküldtük néhány hajós ügynöknek és meglepetésünkre, két nappal később vissza is jeleztek, hogy nagyon tetszik nekik a bemutatkozó anyag és van számunkra egy nagyon jó lehetőség a Karib-tengeren. Valamivel több, mint két hónapos szerződésről lenne szó, szóval tökéletes volt. Bevallom őszintén, hogy nagyon szerettem volna ezt az úti célt, szerintem én vonzottam be. Ez a hajós kaland volt az ugródeszka a zenész élet felé.
  • Beszélgessünk egy kicsit erről a hajós kalandról! Hogyan képzeljük el, milyen az élet egy óceánjárón? 

 

  • Nos, 2020. január 29-én utaztunk ki Barbadosra, majd 30-án szálltunk fel az óceánjáróra – ekkor kezdődött a mi kis hajós kalandunk. Minden turnus valamivel több, mint két hétig tartott. Barbadosból indultunk és tettünk egy nagy kört a Karib-tenger Kis-Antillák szigetei mentén. Ez idő alatt pedig 11 szigetet érintettünk. A mi hajókázásunk érdekesen kezdődött, mert már az út legelején volt egy olyan helyzet, amikor nem szállhattunk ki kettő szigetre, mert sokan megbetegedtek a hajón (egyszerű nátháról volt szó), de ekkor ezek az országok féltek, hogy esetleg az utasok között van, aki covidos lehet, ezért megtagadták a belépést… A sors iróniája, hogy én a koronavírusról először a hajóorvosomtól hallottam, még itt Magyarországon, ugyanis a személyzetnek hajóra szállás előtt minden alkalommal hajóorvoshoz kell mennie egy speciális egészségügyi vizsgálat miatt. A lényeg, hogy már rögtön az utunk elején az első két szigetet nem láthattuk, amiről ma már azt mondom, hogy szerencse, hiszen ennek a helyzetnek köszönhetően kaptunk másik két szigetet bónuszba. Tehát mi összesen tizenhárom különböző karibi szigeten járhattunk. Számomra ez volt az első hajós szerződés, így minden új volt… Azon kívül, hogy majdnem minden este zenéltünk, meg kellett ismerkednünk a hajóval. Eleinte azt sem tudtam hogy merre van az eleje és merre a hátulja. (Nevet.) Egy 16 emeletes óriásról van szó, tele éttermekkel, bárokkal, kalandparkkal, wellness részleggel, stb. Ám ahogy megszoktuk a körülményeket és egyre otthonosabban mozogtunk a hajón, onnantól kezdve nagyon-nagyon élveztük a munkát. Élveztük, hogy zenélhetünk és ennek köszönhetően egyre több barátot szereztünk, s nem utolsó sorban, hogy felfedezhettük eme csodás szigetvilágot. Mi esténként egy nagyon hangulatos kültéri teraszon/bárban léptünk fel, ahova a vendégek azért jöttek, hogy egy jó koktélt elszürcsölve hallgassák a zenénket. Én nagyon szeretem egyébként a kis létszámú, családias hangulatú fellépéseket, amikor sokkal meghittebb, intimebb a légkör. De persze az is nagyon jó érzés volt számomra, amikor egy nagyobb kaliberű eseményen adhattuk elő az ,,A csitári hegyek alatt” című népdalt, egy sajátos feldolgozásban. Számomra ez egy életre szóló élmény volt. Az apropó az volt, hogy az előadók csináljanak valami emlékezetes performanszt a személyzet részére ,,Livingroom koncert” néven. A színpad családias köntösbe volt öltöztetve, egy nappalit idéztünk meg, kényelmes fotelekkel, szép szőnyegekkel… Az entertainment vezetője pedig mindenkit arra kért, hogy adjon elő egy számára fontos dalt, lehetőleg hazait. Ekkora jött az ötlet, hogy ezt a népdalt adjuk elő, hiszen egyrészt nagyon szeretjük, másrészt pedig aktuális is volt, mivel megjelenik a szövegében a távolság és az ebből fakadó hiányérzet. A koncert után nagyon büszke voltam a magyarságomra, mert rengetegen jöttek oda, hogy gyönyörűnek találják a dalt és ugyan nem értették a szöveget, de teljesen átérezték a mondanivalóját a dallamvilágon és az előadásmódon keresztül.
  •  A koronavírus-járvány azonban itt is közbeszólt… 

 

  • A szerződésünk eredetileg április 9-ig tartott volna, de a járványhelyzet miatt végül csak május 22-én utaztunk haza. Március közepén a hajótársaság visszareptette az összes vendéget Európába, viszont a személyzetet már nem tudta hazajuttatni… Ekkor kerültünk abba a bizonytalan helyzetbe, hogy fogalmunk sem volt róla, mikor rendeződhetnek a dolgok és mikor lesz újra járat Barbadosról Budapestre. Kicsivel több, mint két hónapot voltunk hajókaranténban, ami azt jelentette, hogy teljesen izolálva voltunk a környezetünktől, nem szállhattunk le a szigetekre. Barbados mellett horgonyoztunk, ami azért volt szerencsés, mert ezekben a nehéz időkben legalább sok időt tölthettünk a szabad levegőn. Gyakran mentünk ki napozni azzal az indokkal, hogy ,,szívjunk magunkba egy kis D-vitamint”. Ugyan volt olyan időszak, hogy borúsan láttuk a helyzetet, mert nem tudtuk mikor találkozhatunk újra a szeretteinkkel. Azt viszont tudtuk, hogy nem ugyanoda térünk majd vissza, ahonnan eljöttünk… Azért leggyakrabban mégis úgy éreztük, hogy szerencsések vagyunk, hogy ott lehetünk. Majdnem minden nap a naplementében zenélhettünk egy nagyon hálás közönségnek, a személyzetnek. Gyakran jöttek oda, hogy dalt kérjenek, vagy csak egy kedves szóra, hogy kifejezzék, mennyire örülnek, hogy hallgathatnak minket. A kollégáink normális esetben ugyanis nem tudtak beülni a fellépésünkre és meghallgatni minket, mert abban az időintervallumban mindenki dolgozott. Tehát ha másik oldalról nézzük a történteket, ez egy nagyon speciális helyzet volt a hajón, vendégek nélkül, csak mi, a személyzet, olyanok voltunk, mint egy nagy család. 
  • Itt az ideje, hogy rátérjünk beszélgetésünk apropójára, hiszen Viszlát Múlt című daloddal bejutottál A Dal 2021-be. Több mint négyszáz alkotás közül választották ki a műsor készítői azt a negyven dalt, melyek előadói élő adásban is megmutathatják magukat a televíziónézőknek. A szereplők között vannak a magyar könnyűzenei életben már jól ismert nevek, de szép számmal akadnak feltörekvő tehetségek is. Hogyan született meg benned az elhatározás, hogy önálló előadóként indulj az idei megmérettetésen? 

 

  • A korábbi években, amikor A Dalban vokáloztam, mindig is motoszkált bennem a gondolat, hogy milyen jó lenne egyszer a saját dalommal színpadra állni. Alkotó emberként nagyon fontos számomra, hogy ne csak mások dalát énekelhessem, hanem azokat a dalokat is, melyeket én írtam, vagy közreműködtem az írásukban. Számomra az éneklés egyfajta önkifejezés, amelyben óriási szerepe van annak, hogy egy olyan üzenetet közvetíthetek a külvilágnak, amivel egyetértek, olyan gondolatokat adhatok át, melyek foglalkoztatnak. Tehát nagyon fontos számomra, hogy tudjak azonosulni a dallal.

 

  • Hogyan született a Viszlát Múlt? 

 

  • A dalt az óceánjárón kezdtük el írni. Amikor a járvány első hulláma alatt két hónapra ,,fent ragadtunk” a hajón sokszor eluralkodott rajtunk a bizonytalanság, főleg azért, mert nem tudtuk mikor és hogyan jutunk majd haza. Ebben a hangulatban született a Viszlát Múlt, tudván, hogy a világ és az életünk is változás alatt áll, s ha egyszer haza is indulunk, nem ugyanabba a világba megyünk vissza, ahonnan mit sem sejtve eljöttünk… 
  • A pároddal ketten jegyzitek a dalt, vagy voltak még mások is, akik részt vettek az elkészítésében? 

 

  • Danival már kint megírtuk az énekdallamot, akkordköröket és a szöveget, de amikor hazaértünk, egy nagyon kedves barátunkkal, Koszorú Attilával folytattuk a szám kidolgozását, hangszerelését. Egyébként ezzel a kis csapattal a Viszlát Múlton túl több dalon is dolgozunk együtt egy ideje – nagyon várom, hogy azok is napvilágot láthassanak. Visszatérve a dalra, a folyamatot Gerendás Dani zárta, aki producerként adott hozzá a hangzásvilághoz. Imádom ezt a csapatot, mert nem csak szakmailag, de emberileg is nagyon egy hullámhosszon vagyunk, így igazi élmény a közös munka!
  • Bevallom, a kérdés valójában költői, de mégis felteszem: készül-e klip a Viszlát Múlthoz? 

 

  • Mivel ez az első dalom, mindenképpen szeretettem volna hozzá videóklipet. A forgatókönyv megírásával Pantyi Petrát bíztuk meg, aki egy nagyon különleges koncepciót és képi világot álmodott meg, amibe rögtön beleszerettünk. Múlt héten le is forgattuk a klipet és a napokban meg is jelenik. Nagyon izgatott vagyok, azt gondolom, hogy rengeteget fog adni a dalhoz!

 

  • Mi a Viszlát Múlt legfontosabb üzenete? 

 

  • A dal a múlt elengedéséről, a nehézségeken való felülkerekedésről és a továbblépésről szól. Úgy gondolom, hogy ezen életszituációk és az ezekből fakadó érzések egy ,,normális világban” is sokszor megjelennek az ember életében, legyen szó egy szerettünk elvesztéséről, szerelmi csalódásról, vagy akár egy karrierút újrakezdéséről, de most talán még többen fognak tudni azonosulni a dallal… Azt hiszem a 2020-as év mindannyiunk életét felforgatta. A Viszlát Múlt szövegében van egy érzelmi fejlődés, tehát végső soron ez egy jövőbe tekintő, bizakodó dal. Nagyon remélem, hogy lesznek akiknek erőt ad majd a jövőre nézve!

 

  • Mi az, amit hosszútávon képviselni szeretnél? Mi az, amitől igazán egyedivé válik egy Katona Petra dal? 

 

  • Amit hosszútávon képviselni szeretnék, az egyrészt egy olyan zenei- és hangzásvilág, ami jellegzetessé és felismerhetővé teszi a dalaimat. A szövegeket és mondanivalókat tekintve olyan általánosabb érzésekről, hangulatokról szeretnék énekelni, amikkel az emberek több élethelyzetben is azonosulni tudnak, amik nem direkt módon egy-egy konkrét témához kapcsolódnak. Emiatt is igyekszünk Danival kicsit elvontabb, költőibb szövegeket írni, amihez a hallgató olyan saját élményt tud párosítani, ami számára fontos, így könnyebben bele tudja élni magát.
  • Mit vársz a versenytől? 

 

  • Természetesen szeretnék minél tovább jutni a versenyben legfőképpen azért, hogy minél többször előadhassam, és így minél több emberhez eljuthasson a dalom. A cél, hogy kihozzam magamból a maximumot olyan kiélezett helyzetben, amikor ilyen sok ember előtt kell majd énekelnem. Ez a dal én vagyok és szeretném a végén azt érezni, hogy én mindent megtettem, ami tőlem telt és sikerült a lehető legjobban átadnom a dal üzenetét.

 

  • Kétségtelen, hogy A Dal 2021 egy igen fontos lépcsőfok a zenei karrieredben, ám meg lennék lepve, ha nem lennének már terveid a műsort követő időszakra is. 

 

  • Van a tarsolyunkban néhány dal, amiket jó lenne minél hamarabb kiadni, publikálni.  Aztán ha azok napvilágot láttak, szeretnék további dalokat írni. Remélem, hogy ezeknek a daloknak köszönhetően sokat adhatok az embereknek. Illetve nagyon jó lenne, ha végre minden visszaállna a normál kerékvágásba és koncerteken, közönség előtt is előadhatnám a dalaimat.

 

  • A Viszlát Múlt hamarabb megkezdte hódító útját, mint azt előre sejteni lehetett. Felcsendült például a TV2 népszerű sorozatában, a Mintaapákban is. 

 

  • A kiadónk készíti a Mintaapák hanganyagát és bátorkodott egy elgondolkodtató jelenethez berakni a mi dalunkat. A szerkesztők részéről rendkívül pozitív visszajelzések érkeztek, mondván igen jó öltet volt egy ilyen jellegű alkotást bevágni a háttérbe, hiszen egy magyar nyelvű dal jobban megérinti a nézőket.

 

  • Ha már magyar nyelvű dalok… A jövőben inkább magyar, vagy angol nyelvű dalok írására fókuszáltok majd? Esetleg mindkét nyelven íródnak majd szerzemények? 

 

  • A dalaink alapvetően magyarul íródnak. Bár magyarul énekelni szerintem nehezebb, mint angolul, de olyan szép a magyar nyelv, annyira kifejező és szépen csengnek a szavak, hogy nagy kár lenne, ha nem használnánk ki az anyanyelvünk adta lehetőségeket. Nem kizárt, hogy ezekre a dalokra egyszer majd angolul is íródnak szövegek, de elsősorban a magyar dalszövegírást tűztük ki célul.

 

  • Vannak-e olyan előadók – akár hazai, akár külföldi, akik inspirálnak téged? 

 

  • Külföldi előadók közül Billie Eilish dalait nagyon szeretem. Bírom a zenei stílusát, illetve azt, hogy nagyon hiteles. Úgy gondolom, hogy az ő zenéi talán hatással voltak az én zenei világomra is. Magyarországon is vannak olyan előadók, akiknek szeretem a dalait, illetve elismerem a munkásságát, de itthon nincs, vagy legalábbis nem ismerek olyan előadót, akinek a dalai hasonlóak az enyémhez, tehát inkább a külföldi előadók inspiráltak a saját dalok megírásában.

 

  • Van olyan zenei stílus, ami igazán közel áll hozzád? 

 

  • Konkrét stílust, stílusokat nem tudok kiemelni, igazából szinte mindent meghallgatok, ami a maga nemében igényes. Vannak előadók, akiket különösen szeretek, például Ariana Grande-t, akinek nemcsak a dalain érződik a világszintű profizmus, de az énektudása is lenyűgöző. Említettem már Billie Eilish-t, akinek sikerült egy olyan sajátos zenei stílust megteremtenie, ami annak ellenére, hogy teljesen újszerű és egyedi, mégis befogadható tudott maradni nagyobb közönség számára is.

 

  • A saját stílusod be tudnád-e sorolni valamilyen műfajba? 

 

  • Azt gondolom, hogy bemutatkozó dalomról nehéz megállapítani, hogy pontosan melyik zenei stílusba tartozik, de talán a modern, minimál irányhoz tendál. A zene hangulatát átjárja egyfajta hullámzás, sodródás, ami szerintem egyedi hangzást kölcsönöz a dalnak. Ami még úgymond különlegessége a dalnak, hogy rengeteg vokál szólal meg benne, illetve sok hangszert a saját énekhangommal helyettesítettünk, ami talán még intimebb hangulatot teremtett. Úgy gondolom, hogy a nem szokványos hangzásvilágon túl egy könnyen befogadható, fülbemászó dal született remélem, sokan szeretni fogják majd.  Az első dalommal az volt a cél, hogy belőjek egy irányt, így a többi – még meg nem jelent – dalom is hasonló stílust képvisel.

 

  • A Viszlát Múlton kívül van még egy dal, amiben aktív részt vállaltál és komoly sikereket értetek el vele, elsősorban a magyar futballért rajongók körében. Felfigyelt rátok pl. a Trollfoci és az M4 Sport is. 

 

  • Igen, a Hajrá Magyarország 2020, egy focis témájú dal, amit tavaly októberben publikáltunk Danival. Ebben a dalban ő rappel, én pedig énekelek. Dani nagyon jól bánik a szavakkal, szuper szójátékai vannak. Lehet, hogy elfogult vagyok, de nagyon szeretem azokat a szövegeket amiket ő ír. Ennek a dalnak egyébként volt egy első verziója, igaz, az egy kicsit más zenei stílusban született. 2015-ben, amikor kiderült, hogy kijutottunk a 2016-os labdarúgó Eb-re, Dani egy barátjával írt egy amolyan szurkolói himnuszt, ami annak idején szintén felkapott volt szurkolói körökben. Akkoriban ez egyáltalán nem volt részéről tudatos, egyszerűen csak nagyon szereti a focit – ezzel szerintem nem árulok el nagy titkot róla. (Nevet.) Írt a magyar fociról akkor egy dalt és azóta is motoszkált benne, hogy szeretne még hasonló dalokat írni és erre nagyszerű alkalom volt most ez a pótselejtező, na meg persze a karantén. A poén a sztoriban az, hogy a 2020-as Hajrá Magyarországot még a pótselejtezők előtt publikáltuk biztató jelleggel, de benne volt a pakliban, hogy nem jutunk ki az Eb-re és aktualitását veszti a dal… Tehát ezért is nagyon izgultunk a csapatért, de mint tudjuk, nagyon jól alakult ez a ,,foci ősz”. Vannak benne olyan sorok is, amik a pótselejtezők során úgymond valóra váltak (pl. jött a dráma ismét, hogy letörje a vikingek szarvát), ami egyébként a dalban a 2016-os Izland elleni utolsó pillanatban szerzett egyenlítő gólra utal, mégis újra aktuálissá vált.
  • Az már egyértelművé vált, hogy a zene meghatározó szerepet tölt be az életedben és az éneklésre nem munkaként tekintesz, de mivel tölti az idejét Katona Petra, amikor nem énekel? 

 

  • Nagyjából egy éve tanulok gitározni a saját kis tempómban…  Ez nagyjából annyit jelent, hogy ha megtetszik egy dal, akkor az akkordjait játszva kísérem magam éneklés közben. Még csak az elején járok, de nagyon élvezem, illetve hasznos tudás a dalszerzésben is, ha az ember tud játszani egy hangszeren. Nemrég elkezdtem festeni is, ami nagyon megnyugtat és kikapcsol, illetve a főzésben is egyre gyakorlottabb vagyok.  Néhány éve még el sem tudtam volna képzelni, hogy valaha is érdekelni fog a főzés tudománya, de szeretek jókat enni és a karantén időszakban volt időm kísérletezgetni.  Néhány hónapja pedig megszületett a kis unokahúgom, Olívia, aki nagyon-nagyon édes! Próbálok minél több időt vele tölteni, hiszen ezalatt a pár hónap alatt is sokat cseperedett, nem akarok lemaradni semmiről vele kapcsolatban. 
  • ,,Csengerinek lenni”… Tudják-e rólad a környezetedben, illetve a szakmában, hogy Csengerből származol? El tudják-e már helyezni – általad – a térképen? 

 

  • A barátaim, zenésztársaim természetesen tudják, hogy Csengerben nőttem fel, sőt, többen jártak is már nálunk egy-egy hétvégére kikapcsolódás gyanánt. Ilyenkor mindig rácsodálkoznak a meleg fogadtatásra és a csengeriek vendégszeretetére, nyitottságára, illetve arra, hogy itt szinte tényleg mindenki ismer mindenkit, és amiben csak tud, segít a másiknak.
  • Köszönöm szépen a beszélgetést, azt hogy kicsit közelebbről is megismerhettünk és hogy meséltél nekünk magadról és a dalodról. Zárásként talán csak annyit mondanék, hogy az említett nyitott és vendégszerető csengeri emberek minden bizonnyal ott ülnek majd a televízió képernyője előtt és szurkolnak szombatonként 19:35-től a Duna Televízió műsorában az -,,ő lányuknak,” akire az eredménytől függetlenül már most is nagyon büszkék. Ám az álmok azért vannak, hogy valóra váljanak. Váljon valóra a te álmod is! Csenger szurkolni fog érted!

Kákos Dávid  

(Fotók: Kákos Dávid, Katona Petra archívuma)